Abban a pillanatban egy�ltal�n sejtelmem nem volt, mibe-hova ker�ltem. Sz�vesen mondan�m el, hogy hitre tal�ltam, szikl�n vetettem meg a l�bam, ellen�llhatatlanul... ahol a t�boly �rtelemre v�lik, a b�nat �r�mre, a nem igenre. S�t, a hal�l maga sem hal�l t�bb�, hanem felt�mad�s. Az igazs�ghoz h�ven csak egyet mondhatok. Hogy amikor az �let �s a semmi k�zt kellett v�lasztani, akkor m�st v�lasztani, mint az �letet, nem is lehetett, nem is annyira az �let miatt, az �let szerelme miatt, pl�ne nem az �r�k �let�rt... ink�bb annak a rem�ny�ben, hogy egy ideig az leszek, ami lehetek. Az�rt m�g lehet lelkesedni...